Veszprémy László Bernát interjúja a Mandiner hetilapban.
Ön írt egy könyvet a jó és a rossz fogalmáról. Meg tudná magyarázni, hogyan érti ezeket a kifejezéseket?
A 2020-ban megjelent kötet címe De onzichtbare maat, vagyis a láthatatlan mérték. A modern gondolkodást kritizáló és a hagyományos gondolkodást védő könyv. Nos, mi a modern gondolkodás? A felvilágosodásig nyúlik vissza, és annak modern kritikája, amit én romantikusnak, mások posztmodernnek neveznek. A kérdés az: értjük-e, mi a jó és mi a rossz? Vissza kell térnünk a valóság hagyományos szemléletéhez, beleértve a jót és a rosszat is. Mert mi is a hagyományos nézet a jóról és a rosszról? A válasz a görög filozófiában és a keresztény teológiában van. Ki a legjelentősebb görög filozófus? Platón. Kik a legfontosabb keresztény teológusok? Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás. A könyv nagy része Platónról és a középkori kereszténységről, Szent Ágostonról és Szent Tamásról szól. Dióhéjban azt mondom, hogy az emberről, a társadalomról és a világról alkotott hagyományos elképzelésünk valójában a legjobb, amink van. A modern nézetek kisiklás. Ez a könyv alaptézise.
Mennyire hiszi, hogy a Nyugat egyetemein tanuló fiatalok nyitottak az elképzeléseire? Korábban az Amszterdami Egyetemre jártam, ahol leginkább Marxról tanultunk.
Hiszek az igaz, a jó és a szép vonzerejében. Ez azt jelenti, hogy úgy gondolom, a diákok nagy része képes erről tanulni. De meg kell ismerniük a hagyományunk nagy könyveit. Ez az, ami a legtöbb egyetemen hiányzik, különösen az Amszterdamin. Nincs ott olyan professzor, akit igazán érdekelne, aki értené vagy ismerné akár a nagy keresztény gondolkodókat, akár Platónt vagy Arisztotelészt. Ezt nem, csakis a modern vagy a posztmodern filozófiát tanítják a diákoknak. Ez a probléma. Meggyőződésem, hogy ha jó tanáruk lenne, gyorsan elveszítenék a kommunista vagy woke szimpátiájukat.
A jobboldal a gazdaságra koncentrált, azt mondta, az oktatás nem fontos. Láthatjuk, mit hozott ez nekünk”
Ironikus tapasztalatom volt, hogy az Amszterdami Egyetemen azt mondták nekem, szerencsés vagyok, hogy a hazámban 1989 előtt kommunizmus volt. El kellett magyaráznom nekik, hogy a kommunizmus nem olyan jó dolog.
Nyugaton az én nemzedékem nem értette meg a kelet-európai, vagyis az orosz kommunizmus borzalmait, nem sikerült megtanítanunk a következő nemzedéknek. Látjuk is a hatását. A diákoknak fogalmuk sincs a kommunizmus valóságáról.
Tudatlanok. Marxot olvasnak, és azt mondják: milyen jó ötlet! Ez több, mint bűn. A kérdés, mit tegyünk ellene. Tanfolyamokat tartok a kommunizmusról, Czesław Miłosz A rabul ejtett értelem című művét, Márai Sándort, Alekszandr Szolzsenyicin A GULAG-szigetvilágát tanítom. Ezektől a diákok kezdenek kissé tisztábban látni. Csak ezután engedem, hogy elolvassák a Kommunista kiáltványt vagy Lenin Mi a teendő?-jét. Így lassan, fokozatosan kezdik látni, mi is történt. És kezdik érteni annak fontosságát, miért ne engedjük megismétlődni mindezt.